Sátoraljaújhely
A területe már régóta lakott. Az ókori-középkori selyem-út fontos pontja colt, mert a hegyek közül itt léptek a kereskedők az Alföldre. A kelták a környék aranyát, rezét és kövét hasznosították. Az eraviszkuszok és a rómaiak már települést tartottak nyilván ezen a területen, sőt valószínűsíthető, hogy a rómaiak cloaca-rendszert is építettek itt. A kelták és az avarok a mocsaras terület szélén (későbbi Barát-szer) erődítményt építettek és a csatornát menekülő folyosónak, mellékjáratait támadó folyosónak használták. Ennek maradványai a város különböző pontjain megtalálható mély pincék. A város első ismert neve Sátorhalma.
A XII. századtól királyi birtok. A tatárok 1241-ben elpuszítják, ezért IV. Béla kezdeményezésére ujjáépítik. Ekkor épül a Várhegy erődítménye. 1261-ben kap a település városi kiváltságokat, mai nevét először III. András 1291-es oklevelében olvashatjuk. A fejlődése az Árpád- és Anjou-korban folyamatos volt, Mátyás korára virágzó szőlő- és borkereskedelem alakult ki (a pálosok segítségével).
Ám a Dózsa-féle parasztháború népfelkelői, majd Perényi Péter elűzték a pálos szerzeteseket is. 1566-ban a török-tatár hordák a várost szinte teljesen elpusztították. A részleges túlélés a visszatelepült pálosoknak köszönhető. Később a vallásháborúk viharai súlytják a várost. A Bocskai-szabadságharban 1605-ben a hajdúk még a klastromot is felgyújtják. 1647-ben I. Rákóczi György szerezte meg a várost, így az újra fejlődésnek indult, de Thököly kurucai is fosztogattak a városban, bár a rendházat nem tudták elfoglalni (1679). II. Rákóczi Ferenc a kolostort fel kívánta robbantani, ám ezt Károlyi Sándor nem hajtotta végre.
1711 után gazdasági fejlődés indult és erősödött a város kereskedelmi szerepe. II. József 1789-ben űzte el a pálos szerzeteseket, ezután érkeztek a piaristák. A XIX. században Zemplén vármegye legnagyobb városa, majd székhelye, annak közintézményeivel. A szabadságharcban a város segít a honvédeken. A fejlődést és a békés egységet Tianon bénítja meg újból. Az új határt a (hivatalosan igen, ám gyakorlatilag nem hajózható) Ronyva-patak mentén húzzák meg, így elkerül a város egy része, a termőterlületek jelentős hányada, valamint a Kassával való jó kapcsolat is lehetetlenné válik. Ekkortól a város helyzete folyamatosan romlik, az 1950-es megye-átalakítás után a központ Miskolcra kerül, az értelmiségiek jó része elköltözik, az ipar és a mezőgazdaság összeomlik. A 80-as évektől kezdve konszolidálódik a helyzet, az ezredfordulót követően kisebb-nagyobb fejlesztések újraélednek. A Tokaji borvidék részeként jelentős környék szőlészeteinek szerepe.
(forrás: Etele György SchP: A sátoraljaújhelyi pálos-piarista templom és rendház ismertetése. Sátoraljaújhely, 1997.; Géczy Csaba: Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 674. szám, TKM Egyesület 2006.)